2014. február 11., kedd

23.Rész~Lost.

Sziasztok!Nem lett hosszú,de beteg vagyok,itthon fekszem,ennyit tudtam.
Puszi,mindenkinek!!!:) Sok sok kommentet!:)))   
                                                                 *Zoé szemszöge*


Már három napja hogy eljöttem Onnan.Három napja ülök itthon és bámulom a tv-t,a lap topom képernyőjét,és mondhatom már kezd-kezd kifolyni a szemem,a mindennapi sírástól.Minden egyes alkalomnál,mikor kimegyek a fürdőszobába,szörnyedve nézem magam a tükörben.Mintha nem is én lennék.Kiszállt belőlem az élet.A jókedv.A derű.
Apával azóta talán 2x-3x beszélhettünk,olyan mintha észre se vette volna hogy hazajöttem.Hát igen,minden a régi.Egyedül,itthon a szobámba,a laptopom társaságában.Izgi...Minden 18éves lány erre vágyhat,mondhatom...Talán sok lány irigyel,amiért szoros kapcsolatom van a világszerte híres One Direction fiúival,de ennek hátránya is van...Nem bánom hogy megismertem őket,nem,azt nem...Csak ezt az egészet,hogy most a sok hülyeségem miatt rögtön tökre is tettem.Ez van...Ezt már nem lehet visszafordítani...Liamről azóta nem hallottam.Azt se tudom hazament-e már,nem tudom hol van,mi van vele...Egyszer beszéltem azóta Harryvel telefonon,de ő se mondott semmit,csak felőlem érdeklődőtt...

-Szia Zoé.Itt Harry.-vettem fülemhez a telefonom,és rekedtes hangjából rögtön felismertem ki az,nem is kellett volna mondania.-Csak gondoltam felhívlak hogy vagy.

-Élek.

-Csak hogy tudd,mindenkinek nagyon hiányzol,nem kellett volna úgy elmenned hogy senkinek nem szólsz egy árva szót sem.Lehet én megérdemeltem,de a többiek nem.

-Igaz.Talán senkivel nem kellett volna ezt csinálnom.-csuklott el a hangom,de nagy levegőt véve összeszedtem magam.-De hagyjuk ezt Harry,kérlek.Semmi kedvem ehhez.Mit szeretnél?

-Csak érdekelt jól vagy-e,és mivel te nem kerestél,gondoltam megteszem én.

-Hát,ez kedves,de nem kellett volna.Semmi nincs velem,itthon ülök,egyedül,a szobámban mint egy hatvan éves öregasszony akinek épp tegnap haltak meg a macskái...-hallottam ahogy felkuncog,aztán hirtelen újra komolyra fordult a hangja.

-Liam még nem jött haza.-ekkor a szívembe hasadt az a fájdalom amit 3napja éreztem,mikor elszaladt.

-M-mi?Hol van?-kérdeztem aggódva,mire Harry nagyot sóhajtott.

-Nem tudjuk.Nem jelentkezik.Nem veszi fel a telefont.

-Hát az fasza...És akkor mi lesz??

-Nem tudom.Egyszer csak lenyugszik,és hazajön.-próbált nyugtatni a vonal másik felén lévő göndörfürtös fiú.

-Remélem.Most megyek.Szia.-ennyit bírtam.Nem vártam meg a válaszát,csak ledobtam a telefonom az ágyamra és beletúrtam a hajamba.Miért vagyok ilyen szerencsétlen?




-Kicsim.-kopogott be az ajtómon apám,aki már szinte elidegenedett számomra.-Jól vagy?Már régóta nem jöttél ki innen.Mi a baj?Mióta hazajöttél alig láttalak,ha láttalak is csak piros kisírt szemekkel.

-Minden rendben apa.-mondtam hátha elhiszi,és békénhagy,de a gyanús tekintetéből kivéve nem nagyon hatottam meg.-Azon kívül hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok,azon kívül hogy nincsen senkim,se barátaim,se apám...Akkor igen,jól vagyok.

-Mi az hogy nincs senkid?Én itt vagyok.Barátaid is vannak.

-Semmit nem tudsz rólam.-halkultam le,és odasétáltam az ablakhoz.

-Annyit amennyit mutatsz,annál nem is tudnék többet.Sose mesélsz.Az újságból kellett megtudnom azt is hogy mi folyik közted és Liam között?Most meg Harry?

-Nem is tudom miért nem mondtam el...Jaaaa.Tudom.Felesleges.

-Na ez az.Ha így állsz hozzá,akkor hiába kérdezem.-emelte fel a hangját,mire kicsit összerezzentem,nem is válaszoltam.-Tudod hogy mennyire szeretlek.Lehet nem mutatom,de nagyon hiányzol.-lépett közelebb egy lépéssel.

-És akkor én mit mondjak?Évek óta alig van apám.-megállt a szobában a levegő.Az egyetlen amit hallottam a szapora lélegzésem volt.Aztán...megtörte a csendet egy irritáló telefoncsöngés...Nem az enyém...Az ővé.

-Ki gondolta volna...-néztem rá lesajnálóan.-Ilyenkor se tudod kikapcsolni?

-Ezt muszáj.Liam az.-nézett a képernyőjére.

-Add ide.-vettem ki a kezéből a hatalmas érintőképernyős telefont.-Haló.Liam?

-Ki az?

-Én.Zoé.-hosszú csönd.-Hol a fenében vagy?

-Mit érdekel az téged?

-Mindenki miattad aggódik.-mondtam ingerülten.

-Leszarom.Leszarok mindent és mindenkit.Ők is ezt tették.

-Én sose szartalak le.-halkítottam a hangomon,és nagylevegőt vettem.

-De.-és letette.

2014. január 2., csütörtök

22.Rész~Csak egyedül.

Á,nagyon nagyon sajnálom hogy eddig nem hoztam semmit,nincs is kifogás rá,egyszerűen sose éreztem hogy most tudnék írni...:| De itt vagyok,egy elég szomorkás résszel!Elgondolkoztam hogy abba hagyom az írást,de aztán láttam a kommenteket,és meggondoltam magam.
Egyszóval,jó olvasást,és utólag mindenkinek BOLDOG ÚJÉVEEEET!!!:)





*Liam szemszöge*

Nem tudom hogy jól cselekedtem-e.Nem tudom mi volt ez az egész.Nem szoktam ilyeneket csinálni,sosem verekedtem kiskoromban se,mindig én voltam az a kisfiú,aki csak ült és csöndben legózott,vagy éppen a lányok haját húzogatta...Igen,ez voltam akkor.De most,mintha 180fokos fordulatot vettem volna.Ezek után nem is csodálkoznék ha a barátaim végleg megutálnának az élen  Zoé-val.Ez lehet hogy most csúnyán fog hangzani,de minden egyszerűbb lenne ha egyszerűen nem ismerném.Ha  akkor nem kedvelem meg.Felforgatta az egész banda életét.Tönkre tette a barátságomat Harry-vel,lehet hogy végleg...Amit rohadtul nem akarok.Ha-ha,vicces.Most arról beszélek hogy mennyire nem akarom elveszíteni a barátomat,ehhez képest előbb jól elvertem.Neki támadtam.Nincs mentségem.És most itt ülök a kormány mögött és csak úgy vezetek a semmibe,ködös tekintetemmel.Igen.Elmorzsoltam néhány könnyet.Kitört belőlem ez a sok minden.Az érzéseim,az hogy milyen egy seggfej vagyok.Mostanában a rajongókkal se vagyok az aki régen.Alig-alig állok meg nekik,nem vagyok online twitteren,egyszerűen eltűntem.Gondolom már téma is a világhálón.Az időt sajnos nem lehet visszafordítani...Sajnos...

                                                                            ***
*Zoé szemszöge*

-Harry jól vagy?-záporoztak az ágyon alakhoz,akinek csak ujjai mozzantak meg néha,gondolom az idegei lehettek...Fejét lefelé hajtottam,vállai minden egyes levegővételénél emelkedtek,és visszaereszkedtek.Megrökönyödve néztem őt és az előtte guggoló Louis-t aaki aggódva szólongatta legjobb barátját.

-Harry hívjunk mentőt?Nincs baj?-érkezett a szobába be Niall is,aki eddig Liam-et próbálta elérni.

-Nincs.-jött rövid,mormogó hang Harry irányából.Mikor végre felpillantott,rálátást kaphattunk felszakadt szájára,és kicsit zöldellő arccsontjaira.-Hova ment?-érdeklődött,gondolom Liam felől.
-El.Nem mondta hová,csak beszállt az autóba és elszáguldott.-hangzott el Nial szájából a válasz.Ő ment le Liam után,hogy lenyugtassa,de mint hallhattuk nem ment sokra...

-Már megint mi történt?-nézett először rám Louis,mióta itt vannak bent.

-Mindenek én vagyok az oka.-néztem le ökölbe szorított kezemre,amelyben már ujjaim el-el görnyedtek,olyan erősen szorítottam.

-Esküszöm olyanok vagytok mint az állatok.Valami baj van,és rögtön erőszakhoz kell nyúlni?Nem is értem Liam-et se...-húta fel magát Louis,miután elmondtam mi is történt.-Zoé,legalább neked lenne annyi eszed,hogy most már rendezd a dolgokat.Mi értelme mindkettőjüket hülyíteni???-nézett rám szemrehányóan,de igaza volt.Mindenben.

-Nem az ő hibája.csatlakozott be a beszélgetésünkbe Harry,aki feltámpászkodva felállt az ágyról,és a polcon lévő nedves törlőkendős dobozból kihúzott egyet.-Megint én csináltam.

-Jajj nem unjátok még ez?Az  egyik magát hibáztatja,a másik önmagát...Olyanok vagytok mint a gyerekek.Nevetségessé kezd már válni ez az egész.-állt fel Louis és kiment a szobából.Még hallottam ahogy eg nagyot sóhajt,és lemegy a lépcsőn.
Harry rám nézett,de nem bírtam megszólalni.Elfáradtam.Csak megráztam a fejem,és követtem Louis példáját,kimentem a szobából,át a sajátomba.
Előkerestem a telefonom,ami halványan világított,a kis akkumlátor jelezte hogy már csak 8% áll lehetőségemre.De,ennyi pont elég volt arra hogy elküldjek két SMS-t.
Igen neki,akinek mostanában annyi bajt és fájdalmat okoztam.Liam.Rámentem a névjegyére,ahol mosolygós arca fogadott...Egy végtelenül kedves,odafigyelő fiú,aki nemrég egy álattá változott,csak azért mert megint fájdalmat okoztunk neki.Elege lett,ahogy már nekem is.

"Sajnálom ami ezalatt a pár hónap alatt történt.Sajnálom hogy ennyiszer  csalódtál bennem,de hidd el több vizet nem fogok zavarni,nyugodtan haza jöhetsz,itt senki nem haragszik rád olyan nagyon véresen,mint ahogy te most azt gondolhatod...Mire hazajössz ígérem,hogy én már nem leszek itthon.Érzéseim ugyanazok,csak sokkal több fájdalommal...Puszi,Zoé."

Kétszeres átolvasás után végre rámentem a "küldés" gombra.Egy ideig még néztem ahogy kijelzi hogy  "üZenet kézbesítve",aztán rámentem a következő névjegyre:"Apa".
S most hogy így olvasom ezt a nevet eszembe jutott mióta nem beszéltem vele...

"Haza megyek.Hiányzol,szeretlek.Puszi a te kicsi Zoéd."

Telefonomat félre dobva feküdtem még vagy 5percet a plafont bámulva,de aztán elkezdtem pakolni.megvárom még mindenki elmegy itthonról,hisz tudom,nemsokára koncert próbára mennek.
Csendben,könnyeim társaságában pakoltam ruháimat a nagy bőröndömbe.Minden egyes ruhadarabról eszembe jutott valami ki emlék,amióta itt vagyok.Szinte már családként tekintek a fiúkra,fura lesz elmenni.
Egynél fel is kacagtam,egy elég rongyos pólónál,amivel NIall hányását takarítottuk fel...ne kérdezzétek minek tartottam meg,magam sem tudom...Csakez is egy emlék a sok közül.

                                                                        ***
Egy órába telt mire mindenki elment itthonról,így bőröndömet megfogva,halkan magam után húzva indultam ki a szobámból,még egyet hátra pillantottam...Hát igen...már szinte otthonommá vált ez a hely...És most elmegyek,és talán soha többé nem jövök ide vissza.Papírt és tollat kutatva értem le az ebédlőbe,és amint kezembe akadtak a keresett darabok,írni kezdtem.Elköszöntem,megköszöntem mindent,leírtam hogy mennyire fognak hiányozni.Letettem a pultra,és kimentem.Fogtam egy taxit és elindultam az igazi otthonomba.

2013. november 20., szerda

21.Rész~A düh ereje

Sziasztok,újra én!!!!Na,csajok,először is elnézést szeretnék kérni,azért mert nem hoztam rögtön a 20komment után,de egyrészt nem volt kedvem,másrészt időm se nagyon...:/ DE,most itt van,örüljetek,olvassátok!Puszi mindenkinek!:)



*20 perccel ezelőtt*

                                                                    *Liam szemszöge*

Kocsimban ülve gondolkoztam,miközben a motor zúgása néha kizökkentett gondolatmenetemből.Az eső verte a szélvédőmet,hideg is volt,de itt legalább egyedül lehettem...Egyedül...Hát igen,lassan tényleg végleg egyedül maradok.Mindenkit elmarok magam mellől akit szeretek,csak azért mert félek magamnak bevallani
hogy,Igenis szükségem van rájuk.Ahogyan Rá is.Jobban mint ahogy ezt eddig gondoltam...Az elején még csak úgy tekintettem rá hogy ő is egy lány,bár különlegesebb mint az átlag,tetszett hogy nem ugrik rögtön a nyakamba...Sőt...De azóta,teljesen belezúgtam.De ez nem számít.Neki más kell.Méghozzá Harry.Harry,aki a legjobb barátom,és most rosszba vagyunk.Nem akarom ezt.Lehet jobb lenne végleg lezárni ezt az egész dolgot.Vagy nem?...

-Halihóóó.Édesem.-kopogtatott az ablak üvegem Kim,aki mintha az égből jött volna,teremt itt mellettem.-Nyisd már ki elázok.-nyávogott tovább,mire kinyitottam az anyósülésre nyíló ajtót.-Helló,mackóm.-nyomott puszit az arcomra,mire én csak egy mély dünnyögéssel ajándékoztam meg.-Mi van?-nézett rám kérdőn,egy kis gonoszsággal fűszerezve.
-Semmi.-zártam rövidre a beszélgetést.
-Na ne mond.Látom hogy van valami.-folytatta faggatását,ami kezdett ingerülté tenni.-Naaaaa!

-Kim.Szerettem volna egyedül lenni,erre jössz és hisztizel hogy eláztál,faggatsz hogy mi bajom,mikor semmi közöd hozzá.-néztem rá a belülről fakadó  dühömmel,ami már ki-kivánkozott.

-Már megint az a liba a bajod?

-Mit mondtál??-szorítottam egy erőset a kormányon.

-Mostanában állandóan miatta hisztizel,idegeskedsz.Térjél már észhez...Ő se több a többi sikítozó lánytól...Sőt...Ő még ki is használta hogy az apja ismer titeket,rátok akaszkodott,nem hagy titeket békén,ide költözött,amit még mindig nem értek miért is...Nyisd már ki a szemedet.-hogy beszélhet valaki ennyi hülyeséget???

-Te bolond vagy.Te vagy itt azért hogy élvezhesd a hírnevet,nem Ő.Szádra ne vedd többet.-figyelmeztettem elég keményen,szinte már kiabálva.

-Látom én már mi van itt...Ő a kis göndörkét választotta,és nem téged...Ugye édes?-váltott át igazi gonosz énjére,hangjában csupa keserűséggel.-Napok óta figyelem hogy mi van köztetek,aztán mikor megjelent a harmadik fél,egyszerűen tapintani lehetett a feszültséget...Ugye?

-Nem tudsz te semmit.Szállj ki.-mondtam nemes egyszerűséggel,mire csak felnevetett,és kiszállt.

-Csak nehogy te ess bele a gödörbe.-jegyezte meg még mielőtt rám csapta az ajtót.

Pár vízcsepp csapódott le az ülésre,a nagy csapástól.Na tessék...Megint egy ember akit elüldöztem a hülye problémáim miatt.Na de Kim amúgy se volt az az ember aki miatt most letargiába esnék mert itt hagyott...Nem.De Ő az.Ő,akit előbb lehordott mindennek.Pedig ő tényleg nem csinált semmi rosszat nekünk.De...talán igaz amit mondott Kim.Nem engem választott..Talán már túl késő,de ha nem próbálok vele beszélni akkor nem tudhatom mi is a helyzet.Ki pattantam kocsimból,gyorsan befutottam az eresz alá,vettem egy nagy levegőt,és bementem a házba.Nem vettem le magamról semmit,úgy csizmában,kabátban,sálban mentem föl a lépcsőn egészen addig az ajtóig,amely mögött Ő van.Még egyszer átgondoltam mit fogok mondani,és letoltam a kilincset.

-Zoé,én cs...-és akkor megint belém szúrt az az érzés mint amikor a múltkor láttam meg őket így.

És igen...Ugyanúgy fájt,mint akkor.Az agyamban felment a pumpa.Újra rám kapták a tekintetüket,rémültek voltak,Zoé nyitotta  a száját hogy mondjon valamit,Harry csak letörölte a száját.-Harry,most azonnal szállj le róla.-estem neki,felkapva a földről.Megilletődötten nézett rám,de nem hatott meg,meglöktem.Neki esett a falnak,próbált védekezni,de a bennem dübörgő méreg nem engedte hogy leálljak.Beleütöttem a gyomrába.Összerogyott egy pillanatra,motyogott valamit,de nem hallottam,nem is érdekelt...Zoé ekkor fogta meg a hátam,próbált elrángatni de nem engedtem.

-Liam hagyjad már békén!!!!-sikított mögöttem.-Fiúúúk!!!!

Harry is formában volt.Védekezett.Ütöttem.

-Liam normális vagy???-szedett le róla Niall, a többi fiú segítségével.
Zoé tekintetét kerestem.Ránéztem,elnézett.Harry az ágyon ült.Louis előtte guggolt,faggatta hogy jól van-e.
-Mi ütött beléd?-fordított maga elég Niall.

-Nem bírom tovább.-ennyit tudtam mondani.Kirohantam,le a földszintre,ki az ajtón,be a kocsiba,és el valahova.Valahova,ahol nincs senki.

2013. november 11., hétfő

20&20.000 :')

Helló,újra èn!!!:)
 Mivel láttam hogy szépen,lassan összegyűlt az a 20komment,fogom is hozni az új részt,amint lehet.Deee,eközben a 20.000 làtogatóm is összegyűlt!!!^_^ Néha tanácstalan vagyok hogy folytassam-e,megéri-e,de aztán látom a kedves kommenteket,ami rögtön arra ösztönöz,hogy Igen,folytassam.
 Köszönöm!:)

Sietek ígérem!!!!:)


2013. október 30., szerda

Trailer!!!!:)

Na hát nekem is elkészült a blogtrailer-em,amit nagyon köszönök legjobb barátnőmnek...www.hannaandhazza.blogspot.huSzerintem fantasztikus lett,szerintetek???:)

KATT!

2013. október 27., vasárnap

20.Rész~Szerelmi négyszög?!

Hellóóó!!!
Sajnos kicsit elhúzódott az új rész,valahogy sose tudtam nekiülni,nem vol ihlet...:/Na de most...Nem ígérek semmit,de igyekszem!!!:):*
Kommenteljetek,20 alatt nem hozom!:):(



*Harry szemszöge*


Ma elmentem edzeni.Jó volt kicsit kikapcsolni,mozogni,a sok történés után.Liam-en gondolkoztam...Nem lehet hogy egy lány miatt legyünk rosszba.Senkinek nem jó ez...Se neki,se nekem,se a többieknek,se a rajongóknak,mert ugye ez megnyilvánul néha a színpadon is,se Zoé-nak.Nem figyeltünk rá,hogy őt ez megemészti.Elakarjuk felejteni a dolgot,mégis folyton folyvást összekoccanunk,és megemlítjük.

A box zsák moraja zengte be az egész termet,amibe szinte csak egyedül voltam.Jobb csavaromat követte a bal öklöm.Mindent kiadtam ami eddig bentről őrölt.

-Jó formába vagy ma Harry.-állított le az edzőm,aki már egy ideje figyelte ütéseimet amit a boxzsákra küldtem.

-Jól esik végre,egy kis mozgás.-mondtam 3lélegzet vétel közbe.

-Látom.De mára lassan elég.-fogta meg vállaimat,és kicsit megmasszírozta.Mikor már épp kezdtem élvezni,abbahagyta,és beleütött ököllel a vállamba.Jó,mit is vártam egy 90kg-os nagy embertől,hogy majd itt fog cirógatni??

-Hé.-nevettem fel,és leráztam kezeimet.

-De vigyázz kifele.Kint vár pár élénk rajongó.-figyelmeztetett,szemében kis mosollyal.

-Nem baj.-intettem oda.Engem nem zavarnak,mikor nem támadnak le,durván.Szívesen találkozok velük,hisz tudom hogy ez a pár másodperc számukra mennyit jelent.

Öltözőmben csönd volt,kivéve pár kósza sikolyt ami kintről jöhetett,miként a nevemet konstrálták.Levettem izzadt pólómat,tetkóimon az izzadtságom futott végig.Keményen nyomtam ma.Jó lesz haza menni,befeküdni az ágyamba,bekapcsolni a zenét és a plafont bámulni.Zoé...A tervünk eddig nem nagyon halad...Nem akarja?Szereti Liam-et,még mindig...Talán emiatt megy ez ilyen nehezen...De hát ő is akarta...Lehet mégegyszer átkéne beszélni ezt az egészet.


                                                                             *~*~*


Niall-t a tévé előtt ülve találtam mikor haza értem.Ledobtam a táskám,levettem csizmám,amire már ráférne egy csere,és beültem mellé.

-Hy,haver.Te csak így egyedül?

-Ja...Eddig Zoéval voltam,többiek nem tudom hol vannak.Asszem Liam fenn a szobájába.-nézett csak egy pillanatra rám,de rögtön vissza is rántotta szemeit a tévé képernyőre.

-És most?Hol van?

-Ki?

-Ajj Niall,ha nem lennél ilyen tévé fejű akkor tudnád...-vetettem rá szemrehányóan.-Zoé.Azt mondtad eddig vele voltál.

-Ja...Liam-el valamin összezőrdültek.-mondta merő egyszerűséggel.

-Min?

-Nem tudom.Mire kiértem elhallgattak,és Liam elküldött,de Zoé elment.Ja...-jutott hirtelen eszébe valami.-Elakar költözni,vissza az apjához.

-Zoé???!!!-emeltem meg a hangomat.Miért akarna elmenni?

-Igen...Szerintem elege van már belőletek,amit meg is értek.Mindketten hülyék vagytok.Főleg Liam...Süt róla hogy szereti Zoé-t,és hogy Kim,csak azért van hogy elterelje a figyelmét Róla.Te meg...Mit is akarsz tőle?-vetett rám kérdő pillantásokat,heves fejrázás közbe.

-Mit akarnék?A barátja vagyok.Ennyi.-néztem le a földre.Tényleg semmit nem akarok?

-Bolond vagy.Nem kéne ezt csinálni vele.

-Hol van most?

-Fent gondolom..

Felpattantam ülőhelyzetemből,és megindultam felfelé a lépcsőn.Nem mehet el.Főleg így.Ilyen körülmények után.Nem kopogtam csak benyitottam.Meglepetésemre,a böröndje elől volt.Ő a foldön ült.Nem szólt,csak rám nézett,szemében fájdalmat véltem felfedezni.

-Miért?-fogtam meg a kezét,mire fejét az ablak felé fordította.

-Ezaz.Miért????Nem értem ezt az egészet.Ha engem szeret,akkor miért vele van???-folyt le egy könnycsepp végig az arcán.

-Honnan veszed?-néztem rá értetlenül...Mit beszélhettek Liam-el?

-Érzem...És mert...Amiket mond...-mondta zokogás közben.

-Zoé...CShhh-húztam magahoz,haját simogatva.Fájt hallani hogy sír.

-Jobb ha most elmegyek.Vagyis holnap.Mostmár késő van.Jobb még most véget venni ennek az egésznek.

-Dehogyis mész.Mindenki szeret.S apukád is mondta hogy örül hogy itt vagy.Végre társaságban.

-Lemondaná miattam.-nyögte be.

-Kit?

-Kim-et..Az állítólagos barátnőjét.

-Óh..-tényleg nem értem.Akkor meg mire várnak???

-Harry...Mégis akkor mivan?Dirrekt csinálja?-emelte rám tekintetét a kezeiről,amiben egy papírzsepit gyűrögetett.

-Nem hiszem...Egyszerűen nem tudja hogy mit csinál.-próbaltam nyugtatni.-És nem tudja mit veszít.-jegyeztem meg még halkan.

-Megmondjam neki?

-Mégis mit?

-Hogy szeretem?

-Nekem mindegy.-Hazz...megint olyanba fogsz beleszeretni aki egyátalán nem érez semmit?Nem tanulsz?!

-Már csak te maradtál meg így nekem...Aki mindig segít...Meg persze a többiek is,de velük annyira nem beszélek sokat mint veled.Köszönöm,hogy itt állsz mellettem.Nem vagyok én ilyen síros csaj ám.-szavai teljesen belém hatoltak.

-Ez csak természetes...Hisz miattam van ez az egész.-mondtam már vagy tizedjére.

-Jajj,ezt fejezd be.-rázta meg a fejét,és rosszallóan vizsgált.-Naa...Mit nézel?-kacagta el magát.

-Olyan gyönyörű vagy.-halkultam el,őt csodálva.

-Jajj,Harry...-mosolygott,és füle mögé tűrt egy tincset.

-Tudd,bármi is lesz...Rám mindig számíthatsz,én itt leszek melletted.-néztem rá őszintén,és komolyan.Kezeimért nyúlt.Megszorította,mire szívem gyorsabban kezdtett el verni.


-Tudom.Imádlak Harry.-húzott magához,mire teljesen meglepődtem.Beszívtam haja illatát,ami barack illatú volt.Teljesen elkábultam,mintha elment volna alattam a talaj.
Nem is tudom miért csináltam,ami csináltam,hirtelen felindulásból.De visszacsókolt.Nem tolt el.Szám az övére tapadt,nyelveink finoman súrolták egymást,és mire feleszméltünk,Liam állt mögöttünk az ajtóba.

2013. október 3., csütörtök

19.Rész~Bonyikódik a helyzet

Sziasztok!
Egy kis pihi után újra itt az új rész,próbáltam írni amint tudtam!Kommenteket várom erre is!:)
Puszi,Jó olvasást!!!<3




*Kim szemszöge*

Az íróasztalomnál ülve,a délelötti kávémat szürcsölgetve,magam elé bámulva néztem a képernyőmön futó betűket.Egész este benn voltam,írtam az új cikkemet.Szinte csak lézengtem egész nap.Liam hívott ma.Meglepődtem.Nem hittem volna hogy tényleg akar tőlem valamit,vagy hogy ilyen komolyan gondolja ezt az egészet...Nem bánom,rendes fiú,helyes...de úgy még nem tudok nézni rá.Régebben eléggé megbántott,nem felejtettem el...De ez már a múlté.Jól érzem vele magam,és egy kis reklám sem árt,nekem,a Vogue-magazin szerkesztőjének...

-Mrs.Kim.A főnök hivatja önt.-jött oda az asztalomhoz egy a huszas éveit betöltő titkárnő.

-Remek.-már csak ez kellett,mára.Feltápászkodva,kissé megingva indultam el a nagy üvegajtós iroda felé.A kültérben ahol a hozzám hasonló szerkesztők vannak,csönd volt,csak a cipőm kopogása törte meg a csendet.Már egy ideje itt dolgozom,jól is csinálom amit csinálok,és mégis itt vagyok kint a "tömeggel".

-Jónapot,Mr.Migol.Hivatott.-nyitottam be egy kopogás után.

-Igen.Fárdjon beljebb kérem.-tette le a tollat a kezéből mikor meglátott,és innentől szemével követte lépteimet,míg odaértem az asztala elé.

-Nos?-foglaltam helyet a vele szembe lévő bőrfotelba.Hmm,itt már ilyen luxus van.Nekem jut a kis görgös szék...

-A fülemhez jutott,hogy maga,a híres One Direction-al mostanában elég sokat találkozott,mi több,Liam James Payne-el,kapcsolatba is keveredett.-nézett fel a képernyő elöl,ahonnan olvasta a híreket.-Igaz ez?

-Nagyon rég óta ismerjük egymást,és most újra felkeresett.-árultam el egy részét a dolognak.

-Ennél azért több van,nem?

-Már elnézést de ez miért is fontos?Magánéletem is van.-háborodtam fel.Mit akar ez?

-Persze,ezt tiszteletben tartom.Viszont.-adott hangsúlyt az utolsó szóra.-Lenne egy fontos munka,amihez úgy gondolom maga a legmegfelelőbb ember,az adott helyzetben.-nyögte ki egy kis szünet után,míg előkotort a fiókból,valami papír köteget.

-Pontosabban?-türelmetlenkedtem tovább.

-Mivel elég felkapottak,"imádnivalóak,cukik",ahogy a tini lányok mondanák,sok ajánlást kaptunk,hogy jó lenne írni róluk valami szaftosat,amit eddig még nem olvashattunk máshol..Ehhez pedig egy olyan személy kell,aki legalább az egyikkel jóba van.Ez lenne maga.-mutattott rám a kezében tartott golyóstollal.Komolynak tűnt.

-Mit kéne nekem ez érdekében tennem?Nem faggathatom ki csak úgy,hirtelen.Tudják is hogy egy magazinnál dolgozom,ami még nehezebbé teszi hogy nekem bármit is mondjanak,ami olyan amit még senki nem tudott.

-Bízok magában.Egy olyan pillanatban,helyzetben mikor épp nem figyelnek,esetleg alkohol hatás alatt vannak,biztos mondanak majd olyat ami nekünk,bizony elég értékes lehet.-folytatta a haditervet.-És mindezt nem csak úgy kérem.Épp most szabadult fel egy hely a főszerkesztői poszton.-nézett rám olyan *na ehhez mit szólsz* nézéssel,aprócska mosollyal az arcán.

-Nem is tudom.Átverni a barátomat?-gondolkodtam el.De hisz ő is ezt tette,és most is csak egy kellék vagyok neki.De akkor is.Ez elég gusztustalan dolog lenne.Ajj de olyan rég óta várok erre a lehetőségre hogy Én legyek a Főszerkesztő.

-Na?Bízom magában.-szólt közbe a főnököm,míg a vállamon csüngő kis ördög,és angyal folyamatosan sorlták az okokat,hogy miért igen,miért nem.

-És ha nem tudok meg semmit?

-Akkor...-gondolkodott el.-Másnak ajánlom fel.

-Vállalom.-adtam hangot hirtelen felindulásból a kis ördög énemnek.

-Remek.-állt fel,egy tollat a kezembe nyomva,elém tolt egy szerződés félét,amit aláiratott velem.



-Remélem sikerrel járok.-álltam fel mikor minden részletet megbeszéltünk.Kezet fogva,örömmel hagytam el a szobát.Minden szem rám szegeződött,nem sokan jönnek ki ebből az irodából ilyen fülig érő mosollyal.Nem foglalkozva velük,ültem vissza az asztalomhoz,telefonomat a táskám zsebéből kivéve,SMS-t kezdtem írni.

"Szia Édes!Este szeretném ha kettesben lehetnénk.Legyél Sexy,ígérem meghálálom.Puszi,Kim."-elégedett mosollyal nyomtam rá a küldés gombra.Akció indul.



*Zoé szemszöge*

-Tej,tej,tej.-kutattam a hütőbe,hangot is adva a keresésem okának.-Áááá.-nem találom.Úgy megkívántam.Niall-al voltam egész nap,Liam a szobájában gubbasztott,a többiek valahova elmentek.-Niaaaall!Hol a tej???-kiáltottam ki a nappaliban a tv előtt ülő szőkeségnek.

-Megittam.-jött egy halk,óvatos válasz.

-Miiiii?Neee.-csuktam be csalódottan a hütőt.-Úgy megkívántam.-csüggedtem le,és helyet foglaltam az eddig bemelegített helyemen a kanapén.

-Bocsi.-meresztette rám kék szemeit,nem bírtam rá haragudni.Haját megborzolva,ismét felállva mentem ki a konyhába,egy kis narancsléért.Egy zúgó,csilingelő hang csapta meg a fülem,ami több mint valószínű,hogy a pulton lévő Liam telefonja adta ki.Oda mentem,lassú,csendes léptekkel.Ki néztem Niall felé,ő nem hallotta,továbbra is a tv-re tapasztott szemmel ült bent,Liam nem jött le.Megnézem.Kezemmel nyúltam érte,egy kis habozás után megfogtam.Szerencsére nem volt rajta kód,amit csodáltam is,így láthattam kitől jött az üzenet.
"Kim üzenetet küldött"-villogott a képernyőn nagy fehér betűkkel.Megnézzem?Á.Megnézem.Rá nyomtam a villogó buborékra,ezzel megnyitva az üzenetet.
Este...Mit akar ez?Ez elég durván hangzik.A kis ribanc...Alig 2napja vannak "együtt" és már akarja...Nem cicózik a kiscsaj.De hát,nem is néztem ki belőle többet...
Lejebb görgetve,sok nevet,üzenetet láttam.De egyen megakadt a szemem.
"Zoém<3"
A szemem kikerekedett.Mit jelent ez?ZoéM????Szivecske?Kim,meg csak Kim?Oké...ez kicsit furcsa.

-Hát te meg mit csinálsz?-jelent meg mögöttem hirtelen a telefon tulajdonosa.

-Ööö..-ugrottam meg.-Csak rezgett meg csipogott.-néztem le magam elé mint egy kis ártatlan kisangyal.Nem voltam az.Nem szoktam ilyet csinálni.

-És az nálad egyenlő azzal,hogy megnézd?-kapta ki a kezemből.Pár másodpercig nézte a képernyőt,gondolom elolvasta.Az arcán kicsit meglepődöttséget fedeztem fel.Gondolom neki is fura ez a gyors tempó...

-Elolvastad?-nézett le rám.

-Igen.-mondtam halkan.Tudom hogy nem volt szép dolog ez tőlem.

-Csak tudd hogy én nem élvezem ezt.-nézett mélyen a szemembe,egy ideig én is viszonoztam a tekintetét,de aztán lesütöttem a szemem.Nem tudhatja hogy én se.Hogy mennyire szenvedek...

-Haza költözök.-nyögtem ki hirtelenül,ami épp a számra jött.

-Mi?Miért?

-Hát már nincs otthon gond,apa is hiányzik,és én itt már felesleges vagyok.

-Te sose leszel az.Ne menj már.-próbált marasztalni,de eldöntöttem.Nem akarok jobban belefolyni ebbe az egészbe.

-Így is elég sok bajt okoztam.Csak nézz magadra és Harry-re.Alig beszéltek.

-Ez így van.De akkor se kéne elmenned.Teljesen megszoktuk hogy itt vagy.

-Hagyjuk.Alszok rá egyett.De neked este programod van.-néztem le a telefonra.

-Ha akarod,lemondom.-nézett rám ellenállhatatlanul,mogyoróbarna szemeivel.

-Miért tennéd?-néztem rá értetlenül.

-Miattad.-Ne csináld ezt velem.Kérleeeek.

-Vége a filmnek.Zoé lemaradtál a legjobb részről.-lépett közbe Niall,a kínos csönden eltelt másodperceknek.Mindketten ránéztünk,Liam kissé csúnyán is.Igen...Rég volt alkalmunk ketten beszélni,valaki mindig ott volt.

-Köszönjük Niall.Igazán jó időzítés.

-Oh.-vette észre magát végre.-Elnézést.Akkor én...Megyek is.

-Azt hiszem én is.-néztem még egyszer Liam-ra,aki mintha meg lenne sebezve állt ott,fájdalmas arccal,épp akkor mikor telefonja újra csipogásba kezdett.Mosolyom lefagyott az arcomról,megnézte kitől,aztán rámpillantott.Látszódhatott rajtam,hogy nem éppen tetszik ez a helyzet,így már jött volna közelebb,de hátráltam.Nehéz,mikor a közelemben van.Legszívesebben magamhoz húznám,és sose engedném el.Niall továbbra is feszülten figyelt minket.Végül én hagytam el először a konyhát,a belülről evő fájdalmammal.